Mikor felkeltem, Lili még szuszogott mellettem. Nem akartam elmenni mellőle, csak nézni, ahogy az álomvilágban jár. Egyszer csak megláttam két gyönyörű szemét, és mosolygó arcát. Fejét vállamba fúrta, szemét visszacsukta és a hátamat kezdte cirógatni. Érintése jól esett, a hideg futkosott rajtam. Homlokára egy csókot leheltem, amit Ő azzal viszonzott, hogy közelebb jött hozzám. Azt hittem, gyönge testét összeroppantom.
- Jó reggelt, Kicsim. – szólalt meg csilingelő, fáradt, és gyötört hangján.
- Jó reggelt Édesem! Hogy aludtál? – kérdeztem tőle.
- Melletted hogyan is máshogy, mint tökéletesen? – mosolygott rám. Állát felemeltem és megcsókoltam. Úgy érzem, nem tudok betelni Vele, sosem elég Belőle. Kócos hajamba „tévedt” a keze és bele is túrt abba. Ajka enyémet kényeztette. A levegőhiány most is ránk talált. Felálltam az ágyamból, és felöltöztem, majd a fürdőszobába mentem, ott beállítottam össze-visszaálló hajam. Mikor kiléptem onnan, Lili már fel volt öltözve és a kanapén üldögélt. Ilyenkor a legszebb, egy egyszerű pólóban, egy rövidnadrágban és kissé kócosan, smink nélkül. Nem értem, miért nem hiszi el, hogy gyönyörű. Nekem mindig az lesz.
- Nem megyünk el valahová reggelizni? Mondjuk a pizzázóba? – huppantam le mellé és kezét az enyém közé zártam.
- Jó ötlet, – simított végig az arcomon és egy puszit lehelt alsó ajkamra. – de még nem vagyok éhes, és nem kívánok semmilyen ételt. Ráadásul megint hányingerem van, pedig egy pár napja elmúlt, de megint előjött.
- Remélem nem lesz komoly bajod, mindenesetre egy gyógyszer talán segítene. Hozzak? – tettem kezem a hasára, és megsimogattam azt.
- Olivér, én nem terhes vagyok, szóval ne simogasd a hasam! – lökte le kezeimet ingerülten.
- Tudom, de azt akarom, minden rendben legyen, jól tudod, milyen nehezen viselem, ha bármi bajod van! – öleltem magamhoz. Karjait átfonta nyakamon, és kicsit magára döntött, mire én megtámasztottam magam a kezemmel.
- Olyan jól esik, hogy aggódsz értem, és annyira szeretlek! – súgta fülembe, és belepuszilt a nyakamba.
- Fontos vagy nekem! – mondtam neki, majd leutánoztam az utóbbi mozdulatát, belecsókoltam a nyakába. Fejét oldalra döntötte, ebből gondoltam, hogy élvezi.
- Kérlek, ne! Te is tudod, mennyire akarlak. – nézett rám kölyökkutyaszemekkel.
- Fáj ám a derekam. – nevettem fel, mire felegyenesedett és megnyújtózott.
- Meszesedsz szívem. – kacsintott rám.
- Annyira öreg még nem vagyok.
- Háát…
- Jól van, ezért most megcsikizlek! – mondtam, majd magam felé fordítottam és majdnem elkezdtem ezt a remek játékot, eszembe jutott, nem biztos, jót tenne neki. Egy ideig bizonytalanul ültem ott, mire Ő megszólalt.
- Na, nem csikizel meg? – mondta flegmán. Erre már nem válaszoltam, csak karjaim közé zártam, és feje búbjára egy csókot leheltem.
- Szeretem, amikor hozzámérsz. Be kell valljam, kiráz a hideg olykor. – fordult felém elpirultan.
- Én meg téged szeretlek! – mondtam és megcsókoltam. Nem tudom miért, de minden csóknál újra, és újra beleszeretek. Úgy érzem, most vagyok teljes, és boldog, Vele. – Már éhes vagyok! – jelentettem ki 5 éves kisgyerek módra.
- A kedvedért elmehetünk abba a pizzériába, de én nem eszek semmit. – állt fel karjaim közül.
- Gondold át! – kacsintottam rá, és követtem cselekedetét. Láttam, hogy a fürdőbe akar bemenni, és azt is tudtam, hogy miért.
- Gyönyörű vagy. – fogtam meg kezét, és visszahúztam Őt, mint a legelső találkozásunknál. Úgy gondolom, jól tettem, hogy elhívtam randizni, ez olyan első látásra szerelem volt számomra. De hogyan, ha a szerelem vak?
- Te meg vak! – vágta a fejemhez nyersen, és érzelemmentesen.
- De most komolyan, nem engedem, hogy összekend a fejed a „nem tudom mi a nevű micsodáiddal”.
- Nem vagy az apám! – kapta ki karjait az enyémek közül.
- Ezt mondtam?
- De nem érted meg, hogy csúnya vagyok?
- Nem annyira értelek meg. De ma kérlek, az én kedvemért ne fesd ki magad! – néztem bele két gyönyörű szemébe, amik először „de, úgyis kifestem magam, nem tudsz ellene semmit sem tenni” tekintettel válaszoltak, majd megértette a mondandóm, és haraggal teli íriszei szerelemmel teltek meg.
- Kint hideg van? – tért át teljesen más témára.
- Nyár van. – nevettem fel, mire sóhajtott. – Amúgy 18°C.
- Gyönyörű, meleg nyári idő, mondhatom. – forgatta a szemeit. Felvettük a kabátunkat, és a cipőnket, majdnem kiléptünk az ajtón, megállítottam Őt.
- Sortban akarsz lenni?
- Jó, mindegy, csak induljunk már el. Annyira hülyén nem néz ki. – vont vállat és a küszöbön túlra lépett.
- Neked minden jól áll, különösen ez a méretű nadrág. – haraptam be a szám szélét kacérkodva.
- Na, ne élvezkedjél! – nevetett fel és fejét a vállamra hajtotta. Bezártam az ajtót és utunkra indultunk. Persze egész idő alatt kezét az enyémben tartotta, és egy percig sem engedte el. Belépve a pizzázóba különös látvány fogadott. Lili húga, és egy jó barátom éppen… szóval egymást falják. Nehéz volt nem elsőre ezt kiszúrni. Rendelésünket leadtuk és az egyik ablakmelletti asztalnál foglaltunk helyet.
- Az ott Ildi, és - ha jól látom - Maykee?
- Jól látod, igen. Nem akarod leállítani őket, mielőtt megeszik egymást? – kuncogtam.
- Haha, te beszélsz? – nevetett fel. Megláttam két felénk közeledő 12-13 év körüli lányt. Arcuk teljesen ki volt pirulva, és remegtek.
- Úristen, Patocska Olivér? – kapták a lányok kezüket a szájuk elé. – Kérhetek egy aláírást és egy közös képet?
Felálltam és teljesítettem kérését. Az illető már el is szaladt, viszont a másik lány még itt maradt.
- Kérhetek közös képet Tőletek? – szólalt meg félénken.
- Tőlünk? Mármint…? – mutatott magára a szerelmem sokkoltan. A kislány csak bólogatni kezdett, majd neki is eleget tettünk. Ő is ment a maga útjára. Lilit még mindig sokkolta ez az állapot, kidülledt szemekkel nézte a sótartót, és lába mozgott. – Ez meg mi volt? – törte meg feszülten a csendet.
- Szeretet. – kacsintottam rá. A pizza nemsokára megérkezett, na meg a „többiek is”.
- Sziasztok, hát ti? – kérdezte meglepetten Lili.
- Heló, éhesek vagyunk, ti? – nevetett fel Ildi új barátja.
- Én nagyon, Lili nem. – mosolyogtam. Maykee és Ildi leültek az asztalhoz szorosan betolt két székre, majd végignéztek furcsa szemmel a barátnőmön.
- Nem fázol? – vonta fel jobb szemöldökét a barátom.
- Kibírom ezt az egy órát. – vont vállat kedvetlenül a szerelmem. – Oli, kezd egyre jobban hányingerem lenni. – súgta fülembe szinte hallhatatlanul.
- Hazamenjünk?
- Isten ments! Edd meg nyugodtan a reggelidet! – düllesztette ki a szemeit.
- Otthon is tudok enni, de neked ott jobb helyed van. – simítottam végig a vállán.
- Nem, úgyis az lesz, amit én akarok! – kuncogott. Az asztalonlévő pizzát elkezdtem pusztítani.
- Ma este megyünk bulizni, jöttök? – vetette fel az ötletet Ildi. – Ágitól olyasmit hallottam egy hete, hogy szükséged van kikapcsolódásra.
- Hagyjál Ágival! Amúgy kifogás volt részben. – forgatta a szemeit a barátnőm.
- Ha ilyen rosszul leszel, nem megyünk sehova! – mondtam, mire Lili ideges tekintettel fordult felém. Értettem mire céloz. – „Jó, oké, úgyis az lesz, amit Te akarsz!” – ismételtem meg Őt, mire csak kacsintott egyet.
- Igen, megyünk! – döntött helyettem is.
- Remek, akkor 7-től a kedvenc disconkban. – könyvelte el Miki. Döntésébe mindenki beleegyezett. Lassan elfogyott a pizza, illetve Lili kezdett fázni, ezért hazafelé indultunk. A napunk hátralévő része szinte ugyanúgy telt. Lili állapotáról volt szó, ami szerencsére mostanra sokat javult, illetve az esti buliról. 7 óra előtt elkezdtünk készülődni. Most megengedtem Lilinek, hogy egy kevés vakolatot rétegeljen magára, hiszen mégis csak egy buliba megyünk. Nem csaptam ki annyira magam, egy szürke pólót, a fekete nadrágomat és a világosbarna kabátomat vettem fel.
Gyorsan elkészültünk, elindultunk a
szórakozóhelyre.
- Basszus Olivér! Nem hoztam kabátot! Teljesen kiment a fejemből. – ütött a
fejére út közben. Szó nélkül levettem magamról a sajátomat és kezébe nyomtam.
Kicsit nagy volt rá, egyébként nagyon aranyosan állt neki. Maykee és Ildi az
épület előtt szívta a cigijét, aminek Lili nem örült.
- Anyád tudja? – lépett eléjük köszönés és minden egyéb nélkül idegesen a barátnőm.
- Biztos, de nem haragszik. – vont vállat, és szívogatta tovább a nikotinbombát.
- Jól áll ez a kabát! – nevetett fel Miki a szerelmemre mutatva.
- Neki minden jól áll. – öleltem magamhoz, és karjaim közt vacogott tovább. – Bent sokan vannak?
- Tömeg van.
- De jó itt kint. – kuncogott Lili tesója, majd leült a sörpadra. Ebben csatlakoztunk hozzá mi is.
- Cigizni nem tudnál bent, szóval szerintem neked tökmindegy. – forgatta a szemeit az ölemben ücsörgő szépség. – Oli, kell a kabátod? Mert visszaadhatom.
- Ne, mielőtt megfázol, nem eshet bajod. – nyomtam egy puszit állkapcsa szélére.
- Hozunk inni. – állt fel az asztaltól Miki és Ildi, majd besétáltak a tömegbe, míg mi elvoltunk egymással.
- Ebből sem lesz buli. – vágta be a durcát.
- Nyugi, jó lesz, hidd el!
- Veled minden jó. – mosolygott rám és gyengéden megcsókolt. Ajkai teljesen ki voltak hűlve, és szárazak voltak, csakúgy, mint a csókunk.
- Nem szeretem a száraz smacit. – néztem rá kölyökkutyaszemekkel, ugyan csókoljon meg újra szenvedélyesen. Kívánságomat teljesítette. Szőke, már fodrászra váró hajamba beletúrt, én pedig a csípőjét simogattam, mintha otthon lennénk. Úgy éreztem ideje lenne leállni, így is összekócolt, és összekarmolt, na meg felkeltette a fantáziámat. Mikiék meghozták a tömérdek italt, amit elkezdtek elfogyasztani. Rekordidő alatt ittak, különösen az ilyen dolgokhoz még fiatal Ildi. Én sem akartam kimaradni a buliból, így hát legurítottam egyet. Azt hiszem, elég is volt.
- Hányadikat iszod, kisasszony? – nézett atyáskodva Ildire a nővére. Értelmes, érthető választ adni képtelen volt. Maykee teljesen ki volt lőve, de még nem annyira, mint barátnője.
- Vigyázz rá, és ne csináljatok hülyeséget! – parancsolt Lili Mikire, amit meg is értett. Jó tulajdonsága, hogy sosem fog lerészegedni értelmetlenségig, mindig lesz egy kis józanság benne, nem úgy, mint a kisebbik Molnár lányban. Lili egyetlen kortyot ivott, azt is csak az enyémből. Mikiék 1 óra fele a vesztüket érezték, így haza indultak.
- Csalódtam benne. – nézett kedvetlenül a koszos, szeszesitaltól ázott földre a barátnőm.
- Ne haragudj ezért meg rám, de én 16 évesen nem nagyon csináltam ilyet. Sőt, még most sem.
- Igazad van, nem haragszom meg. – ásított egyet. – Ahh… Te Töki! – hajtotta fejét a vállamra, és szemét lehunyta.
- Ez lesz az új becenevem, Szamár? – kuncogtam.
- Hey, ez meg az enyém? – riadt fel, és nevetésbe kezdett.
- Így jártál, Szamár! – gúnyolódtam. Lili már nem szólt semmit, csak átkarolta nyakamat, és a combomat nyomta.
- Anyád tudja? – lépett eléjük köszönés és minden egyéb nélkül idegesen a barátnőm.
- Biztos, de nem haragszik. – vont vállat, és szívogatta tovább a nikotinbombát.
- Jól áll ez a kabát! – nevetett fel Miki a szerelmemre mutatva.
- Neki minden jól áll. – öleltem magamhoz, és karjaim közt vacogott tovább. – Bent sokan vannak?
- Tömeg van.
- De jó itt kint. – kuncogott Lili tesója, majd leült a sörpadra. Ebben csatlakoztunk hozzá mi is.
- Cigizni nem tudnál bent, szóval szerintem neked tökmindegy. – forgatta a szemeit az ölemben ücsörgő szépség. – Oli, kell a kabátod? Mert visszaadhatom.
- Ne, mielőtt megfázol, nem eshet bajod. – nyomtam egy puszit állkapcsa szélére.
- Hozunk inni. – állt fel az asztaltól Miki és Ildi, majd besétáltak a tömegbe, míg mi elvoltunk egymással.
- Ebből sem lesz buli. – vágta be a durcát.
- Nyugi, jó lesz, hidd el!
- Veled minden jó. – mosolygott rám és gyengéden megcsókolt. Ajkai teljesen ki voltak hűlve, és szárazak voltak, csakúgy, mint a csókunk.
- Nem szeretem a száraz smacit. – néztem rá kölyökkutyaszemekkel, ugyan csókoljon meg újra szenvedélyesen. Kívánságomat teljesítette. Szőke, már fodrászra váró hajamba beletúrt, én pedig a csípőjét simogattam, mintha otthon lennénk. Úgy éreztem ideje lenne leállni, így is összekócolt, és összekarmolt, na meg felkeltette a fantáziámat. Mikiék meghozták a tömérdek italt, amit elkezdtek elfogyasztani. Rekordidő alatt ittak, különösen az ilyen dolgokhoz még fiatal Ildi. Én sem akartam kimaradni a buliból, így hát legurítottam egyet. Azt hiszem, elég is volt.
- Hányadikat iszod, kisasszony? – nézett atyáskodva Ildire a nővére. Értelmes, érthető választ adni képtelen volt. Maykee teljesen ki volt lőve, de még nem annyira, mint barátnője.
- Vigyázz rá, és ne csináljatok hülyeséget! – parancsolt Lili Mikire, amit meg is értett. Jó tulajdonsága, hogy sosem fog lerészegedni értelmetlenségig, mindig lesz egy kis józanság benne, nem úgy, mint a kisebbik Molnár lányban. Lili egyetlen kortyot ivott, azt is csak az enyémből. Mikiék 1 óra fele a vesztüket érezték, így haza indultak.
- Csalódtam benne. – nézett kedvetlenül a koszos, szeszesitaltól ázott földre a barátnőm.
- Ne haragudj ezért meg rám, de én 16 évesen nem nagyon csináltam ilyet. Sőt, még most sem.
- Igazad van, nem haragszom meg. – ásított egyet. – Ahh… Te Töki! – hajtotta fejét a vállamra, és szemét lehunyta.
- Ez lesz az új becenevem, Szamár? – kuncogtam.
- Hey, ez meg az enyém? – riadt fel, és nevetésbe kezdett.
- Így jártál, Szamár! – gúnyolódtam. Lili már nem szólt semmit, csak átkarolta nyakamat, és a combomat nyomta.
- Adsz egy puszit? – csücsörítettem kacsaszájjal, mire ehhez a gyönyörű ajakhoz
nyomta kezét.
- Ne így! – vette le tenyerét a számról és megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk, nyelve táncot járt az enyémmel. – Így!
- Jobb ötletem van, menjünk haza, és otthon úgy, ahogy jól esik! – folytattam ezt a „hogyan jobb csókolózni” vitánkat. Felálltunk a padról kicsit nehézkesen, és hazaindultunk. Eszembe jutott valami, amit meg kell kérdeznem tőle.
- Itt maradsz Magyarországon?
- Szeretnék.
Felértünk a lakásba, ledobtunk mindent, az ágyam felé mentünk. Minden olyan gyorsan ment. Lerántott az ágyra, majd szenvedélyesen és hevesen csókolt. Lába körbefonódott a derekamon, nem érdekelte Őt, hogy szoknyában van. Pólóm felhajtotta, majd levette rólam azt. Meztelen hátamat karmolásokkal, mellette simogatásokkal és gyengéd érintésekkel látta el.
- Nem megyünk el fürödni? – kérdezte két csók között.
- Nem jó ez így?
- De, csak folytassuk a kádban.
- Felőlem. – mondtam, majd ölembe kaptam és a fürdő felé vezettem. Ruhájától megszabadítottam, majd Ő is így tett velem. Beültünk a kádba, Ő az ölemben és folytattuk azt, amit elkezdtünk. Csókcsatánk már abban torkollott, hogy Lili bevizezte a hajam és azzal játszadozott.
- Úgy nézel ki, mint egy ördög! – nevetett önfeledten.
- Te meg mint egy angyal. – mondtam majd szétpuszikáltam. Nem volt olyan milliméter rajta, amit ne hintettem volna apróbbnál apróbb csókokkal.
- Nem tudok betelni Veled, Töki! – szólalt meg, s rátérdelt a combomra, ami meglehetősen nem volt kellemes érzés, de csókja elfeledtette velem ezt.
- Hát még én veled, Szamár!
- Birka!
- Kecske!
- Igen? Egy kecske vagyok? Megmutatom neked én mi a kecske! – próbált „kemény” lenni, majd a kócos hajamból csodás kecskeszarvakat varázsolt nekem.
- Hmm… nagyon szexi lettem! Vajon megérdemled a Tyúk becenevet? – simogattam az államat, mintha valamin nagyon törném a fejem. – Egy tyúk vagy!
- Te meg… - állt meg egy pillanatra, mintha gondolkozna. - … nem tudok mit kitalálni.
- Nyertem! – nevettem fel. – De azért szeretlek! – nyomtam egy puszit az orrára, amit Ő onnan le is „törölt”.
- Csúnya kecske vagy! – fröcskölt le. – De azért én is szeretlek, Birka! – döntötte vállamra a fejét. Hátát cirógatni kezdtem, amit a hangokból ítélve rendkívül élvezett. A víz kihűlt, ezért kiszálltunk a kádból és a szobámba mentünk. Felöltöztünk a pizsamánkba, és befeküdtünk az ágyba.
- Miért nem bújsz hozzám? – kérdeztem Lili „hátától”.
- Mert birkákat nem szokás ölelgetni.
- De kecskéket sem, mégis megölelgetlek, ha nem jössz ide.
- Egye-fene! Megadom magam! – jelentette ki és hozzám bújt. Hasam cirógatni kezdte, tudja, azt mennyire imádom. Pólóját feljebb húztam, hogy vékony derekához odaférjek. Simogatni kezdtem azt, mire Ő le-leállt az előbbi műveletével, amit annyival bűntettem, hogy én is abbahagytam.
- Folytasd! – parancsolt rám, mire eleget tettem kérésének. Ajkaimat összetapasztottam Övével, s most már hevesebben, illetve számomra jóval izgatóbban folytattuk. Pólóját felhajtottam, és megszabadítottam attól, majd minden egyéb más ruhadarabtól. Ajkaink végig, mintha eggyé váltak volna. Lili rám feküdt, karjai mellettem támasztották testét. Kezem még mindig a csípője, de inkább már a feneke tájékánál járt. Fekvésből ülés lett, majd a hasam kezdte két ujjával cirógatni.
- Te komolyan felizgatsz! – mondtam, majd szenvedélyesen, de mégis hevesen egy csókcsatába kezdtem.
- Olivér, Te már felizgattál!
Lili szemszöge:
Csókjából apró puszik lettek, mint minden alkalommal. Ezeket egyre lejjebb
adta, s mikor majdnem „oda” ért elképzelhetetlennek tartottam nem hozzáérni
Olihoz. Bárhol, csak hadd érintsem meg. Egyre lentebb volt, egyre nagyobb volt
a kínzás. Végre ott volt, azt hittem „megcsinálja”, de mellém feküdt. Szorosan
magamhoz öleltem és csókolózni kezdtünk. A levegőhiány miatt szétváltunk. Újra
puszikkal halmozott el, de most csak és kizárólag az alhasam körül, ahol tudja,
hogy, ha egy kicsit is lejjebb megy, akkor felizgat. Lentebb is ment, de még
mindig nem oda, ahová szerettem volna. Egy ideig a lábam közét simogatta
izgatásképpen, majd rátért a csiklómra. Ezt hangos nyögésekkel díjaztam. Olivér
egyre jobban közeledett ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút és el is érte
azt. Befeküdt mellém, derekam simogatni kezdte, ajkaim pedig kényeztetni. Majd
megkeményedett férfiasságával belém hatolt. Először csak gyengéd és lassú
mozdulatokat vett, majd egyre gyorsított, ami rendkívül jól esett. Sóhajaim
sűrűek voltak. Majdnem egyszerre voltunk a csúcson, Oli mellém feküdt és
megcsókolt.
- Köszönöm. – nyomott egy puszit az arcomra. Az ágy sarkán heverő bugyimért, és pólómért nyúltam és felvettem azokat. Így az éjszaka közepén végre álomra tudtuk hajtani a fejünket és nem egymással „foglalkoztunk”.
- Ne így! – vette le tenyerét a számról és megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk, nyelve táncot járt az enyémmel. – Így!
- Jobb ötletem van, menjünk haza, és otthon úgy, ahogy jól esik! – folytattam ezt a „hogyan jobb csókolózni” vitánkat. Felálltunk a padról kicsit nehézkesen, és hazaindultunk. Eszembe jutott valami, amit meg kell kérdeznem tőle.
- Itt maradsz Magyarországon?
- Szeretnék.
Felértünk a lakásba, ledobtunk mindent, az ágyam felé mentünk. Minden olyan gyorsan ment. Lerántott az ágyra, majd szenvedélyesen és hevesen csókolt. Lába körbefonódott a derekamon, nem érdekelte Őt, hogy szoknyában van. Pólóm felhajtotta, majd levette rólam azt. Meztelen hátamat karmolásokkal, mellette simogatásokkal és gyengéd érintésekkel látta el.
- Nem megyünk el fürödni? – kérdezte két csók között.
- Nem jó ez így?
- De, csak folytassuk a kádban.
- Felőlem. – mondtam, majd ölembe kaptam és a fürdő felé vezettem. Ruhájától megszabadítottam, majd Ő is így tett velem. Beültünk a kádba, Ő az ölemben és folytattuk azt, amit elkezdtünk. Csókcsatánk már abban torkollott, hogy Lili bevizezte a hajam és azzal játszadozott.
- Úgy nézel ki, mint egy ördög! – nevetett önfeledten.
- Te meg mint egy angyal. – mondtam majd szétpuszikáltam. Nem volt olyan milliméter rajta, amit ne hintettem volna apróbbnál apróbb csókokkal.
- Nem tudok betelni Veled, Töki! – szólalt meg, s rátérdelt a combomra, ami meglehetősen nem volt kellemes érzés, de csókja elfeledtette velem ezt.
- Hát még én veled, Szamár!
- Birka!
- Kecske!
- Igen? Egy kecske vagyok? Megmutatom neked én mi a kecske! – próbált „kemény” lenni, majd a kócos hajamból csodás kecskeszarvakat varázsolt nekem.
- Hmm… nagyon szexi lettem! Vajon megérdemled a Tyúk becenevet? – simogattam az államat, mintha valamin nagyon törném a fejem. – Egy tyúk vagy!
- Te meg… - állt meg egy pillanatra, mintha gondolkozna. - … nem tudok mit kitalálni.
- Nyertem! – nevettem fel. – De azért szeretlek! – nyomtam egy puszit az orrára, amit Ő onnan le is „törölt”.
- Csúnya kecske vagy! – fröcskölt le. – De azért én is szeretlek, Birka! – döntötte vállamra a fejét. Hátát cirógatni kezdtem, amit a hangokból ítélve rendkívül élvezett. A víz kihűlt, ezért kiszálltunk a kádból és a szobámba mentünk. Felöltöztünk a pizsamánkba, és befeküdtünk az ágyba.
- Miért nem bújsz hozzám? – kérdeztem Lili „hátától”.
- Mert birkákat nem szokás ölelgetni.
- De kecskéket sem, mégis megölelgetlek, ha nem jössz ide.
- Egye-fene! Megadom magam! – jelentette ki és hozzám bújt. Hasam cirógatni kezdte, tudja, azt mennyire imádom. Pólóját feljebb húztam, hogy vékony derekához odaférjek. Simogatni kezdtem azt, mire Ő le-leállt az előbbi műveletével, amit annyival bűntettem, hogy én is abbahagytam.
- Folytasd! – parancsolt rám, mire eleget tettem kérésének. Ajkaimat összetapasztottam Övével, s most már hevesebben, illetve számomra jóval izgatóbban folytattuk. Pólóját felhajtottam, és megszabadítottam attól, majd minden egyéb más ruhadarabtól. Ajkaink végig, mintha eggyé váltak volna. Lili rám feküdt, karjai mellettem támasztották testét. Kezem még mindig a csípője, de inkább már a feneke tájékánál járt. Fekvésből ülés lett, majd a hasam kezdte két ujjával cirógatni.
- Te komolyan felizgatsz! – mondtam, majd szenvedélyesen, de mégis hevesen egy csókcsatába kezdtem.
- Olivér, Te már felizgattál!
Lili szemszöge:
- Köszönöm. – nyomott egy puszit az arcomra. Az ágy sarkán heverő bugyimért, és pólómért nyúltam és felvettem azokat. Így az éjszaka közepén végre álomra tudtuk hajtani a fejünket és nem egymással „foglalkoztunk”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése