10. rész
Hogy én miért vártam annyira ezt a napot? Hát korántsem jó. Annyira álmos vagyok, egyszerűen napok óta nem alszom rendesen. Kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam azt. Ma azt hiszem, ilyen nyűgös leszek.
Egy ideig csak vergődtem, illetve forgolódtam a kanapén, míg végre kikászálódtam abból. Fáradt, kómás fejemmel bementem a szobámba és ruha után kutattam. Sűrű keresgélés után, találtam egy fekete pólót, és egy rövidnadrágot. Felvettem azokat, majd bementem a fürdőbe. A tükörbe nézve, kissé megijedtem a látványtól. Sosem láttam magam még ilyennek. Hát igen, a szépség belűről fakad, szóval, ha szomorú vagy, akkor nem vagy szép. Ez nálam is így volt. Oroszlánsörényemet megfésültem és kivasaltam. Most jöttek a nem tudom mi a nevű micsodáim. Így hívom a sminkeimet. Egy jó vastag réteg alapozóval elfedtem nagyjából az egész arcom, majd arra került egy annál vastagabb réteg korrektor. Ezt a tonnányi festéket púderrel fixáltam. Jöhetett a tus, ami most a szememre került. Végre, valami jól sikerül. Spirállal fejeztem be remekművemet. Kimentem a fürdőből és a konyhába indultam. Már egy jó 3 napja nem volt bennem étel, amit most meg is éreztem. Elővettem a nutellát és a kenyeret, ezeket együtt ettem. Körülbelül két falatot ehettem, elkapott a hányinger. Úgy éreztem, ennek a reggelinek az elfogyasztását nem biztos, hogy folytatnom kellene. Leraktam mindent és szaladtam a fürdőbe, ahol kidobtam a taccsot. A hasam rettenetesen fájni kezdett, mozdulni alig bírtam. Na, ebből hogy lesz ma utazás?
Miután tompult a fájdalom, felálltam a földről, és egy gyógyszert vettem be. Leültem a kanapéra, hasamhoz szorítottam egy párnát, (pontosabban azt, amelyiken Olivér aludt). Ránéztem a vánkosra és eszembe jutott Ő. Lehet, már sosem láthatom, Ági jól tette, az utolsó napot azzal tölti, akit szeret. Nekem is ezt kellene, de én nem szeretek senkit. Ebbe belegondolva kirázott a hideg. Nem értem mi történt velem, vagyis velünk. Ő nem keres, én nem vagyok kíváncsi rá. Emlékszem, pár napja még minden rendben volt, és boldog voltam. Voltam…
Mai napom további része unalmasan telt. Hatszor mentem ma wc-re, és rókáztam. Kezdek félni, nem biztos, hogy jó ötlet volt az édes reggelire. Na, de az nem keveri fel a gyomromat ennyire.
Három óra lehetett, amikor Ági hazajött. Megint első mondata hozzám annyi volt: „Mi van veled?”. Annyi, hogy bizonytalan vagyok, csak nem tudom miért. Semmi bajom, teljes vagyok. - jól tudsz hazudni Lilike.
Ági szemszöge:
Lili elmesélte a csodásnak nem mondható napját. Én csak tátott szájjal hallgattam mondandóját. Tudom, nyomasztja őt valami, ő nem ilyen szokott lenni. Életvidám, ismerem őt. Amikor szemébe nézek, engem is elönt a bánat. Belátom, nehéz neki, hisz elszakítom a családjától, és mindenkitől, de ígérem jó lesz ott velem.
5 órakor elkezdtünk pakolászni, vagyis elkezdtem, Lili csak nyavajgott a hasa miatt, meg minden miatt. Semmi nem tetszett neki. A ruháit is én pakoltam össze, és le sem ellenőrizte miket raktam el neki. Hát, nem sok textil került abba a bőröndbe.
- Lili, attól, ha itt nyávogsz nekem, nem lesz jobb, csak engem idegesítesz fel. – mondtam még türelmesen a mellettem hisztiző leányzónak. Mondandómat, mintha nem is hallaná, folytatta tovább a duzzogást. Inkább ráhagyom, úgysem segíthetek lelkén.
Nemsokára kész voltunk, kiléptünk a lakásból. Kíváncsi voltam Lili reakciójára, hátranéztem. Hát, nem erre számítottam. Az egereket itatta lehajtott fejjel. Odaléptem hozzá és magamhoz öleltem.
- Új élet kezdődik, legalább elfelejted a te szörnyű múltad. – motyogtam a fülébe.
- De nem megy, nem bírom elengedni a múltam, mert megtörtént. Ha nem lenne múltam, nem lenne „történelmem”, akkor most nem ez az ember lennék. – súgta nekem könnyei között.
- Ígérek valamit, a jövőd szebb lesz, mint a múltad, de a jelened szebb lesz, mint a jövőd. – fogtam meg a síró barátnőm állát és felemeltem. Felöltött egy műmosolyt, s ezzel adott választ. Erőt vettünk magunkon és kiléptünk az épületből. Lili még visszanézett, én már nem. Boldogan sétáltam ki a reptérre.
Lili szemszöge:
Nem elég, hogy leszakad a kezem, hányingerem van, fáj a hasam, már most hiányzik a lakásom. Nem tudom, hogyan fogok oda beilleszkedni, és elszakadni innen. Ahogy Ági mellett lépdeltem, egyre rosszabb kedvem lett. Nem fordulhatok már vissza, mindjárt ott vagyunk. Belegondolni, hogy 4 óra múlva már máshol leszek, rettentő. Kiértünk a reptérre, egy padon foglaltunk helyet. Minden porcikám remegett, izgulok és félek nagyon. Jó lesz ott? Mi vár rám? Elfogadnak? Befogadnak? Ki fog hiányozni? Kinek fogok hiányozni? Ezer és több kérdés, amire nincs válasz.
- Nyugi, itt vagyok, haló! – rázta kezét előttem Ági, aki épp egy szendvicset vett ki a táskájából.
- Ági, ez nem ilyen egyszerű. Inkább tedd el a szendvicsed, nem bírom az étel szagát! – meredtem rá.
- Rajtad már nem tudom, ki segíthet. – csóválta fejét.
Ki segíthet? Senki. Van egy kés bennem, ami bennem is marad. Az idő visszafordíthatatlan. Bárcsak máshogy csináltam volna egy-két dolgot.
Megérkezett a mi gépünk. Összeszedtük minden cuccunkat, vettünk egy mély levegőt és felszálltunk a repülőre. Ági ment elől, én mögötte. Leejtettem az egyik táskámat, visszafordultam érte és lehajoltam. Mikor fejem felhajtottam nem hittem a szememnek. Könnyeimet elengedtem. A cseppek folytak végig az arcomon. Nem hiszem el!
Nem elég, hogy leszakad a kezem, hányingerem van, fáj a hasam, már most hiányzik a lakásom. Nem tudom, hogyan fogok oda beilleszkedni, és elszakadni innen. Ahogy Ági mellett lépdeltem, egyre rosszabb kedvem lett. Nem fordulhatok már vissza, mindjárt ott vagyunk. Belegondolni, hogy 4 óra múlva már máshol leszek, rettentő. Kiértünk a reptérre, egy padon foglaltunk helyet. Minden porcikám remegett, izgulok és félek nagyon. Jó lesz ott? Mi vár rám? Elfogadnak? Befogadnak? Ki fog hiányozni? Kinek fogok hiányozni? Ezer és több kérdés, amire nincs válasz.
- Nyugi, itt vagyok, haló! – rázta kezét előttem Ági, aki épp egy szendvicset vett ki a táskájából.
- Ági, ez nem ilyen egyszerű. Inkább tedd el a szendvicsed, nem bírom az étel szagát! – meredtem rá.
- Rajtad már nem tudom, ki segíthet. – csóválta fejét.
Ki segíthet? Senki. Van egy kés bennem, ami bennem is marad. Az idő visszafordíthatatlan. Bárcsak máshogy csináltam volna egy-két dolgot.
Megérkezett a mi gépünk. Összeszedtük minden cuccunkat, vettünk egy mély levegőt és felszálltunk a repülőre. Ági ment elől, én mögötte. Leejtettem az egyik táskámat, visszafordultam érte és lehajoltam. Mikor fejem felhajtottam nem hittem a szememnek. Könnyeimet elengedtem. A cseppek folytak végig az arcomon. Nem hiszem el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése