Lili szemszöge:
Reggel mosolyogva keltem, nem is tudom miért, egyszerűen szebbek a "mindennapjaim". Most már nem a telefonom pittyegése ébresztett, hanem Oli karja, ami a derekamon fonódott körbe. Nem akartam megszólalni, olyan jó volt ez így. Csak néztünk egymásra csendben. Talán mégis érzek iránta valamit? – tettem fel magamnak a kérdést. A csendet Olivér törte meg.
- Jó reggelt szépségem! – húzott magához és megpuszilt. Én ezt csak egy hosszú csókkal viszonoztam. Éreztem a kezét a hátamon, ahogy simogat. Kicsit feljebb tűrte a pólómat és fentebb simogatott. Tudtam, hogy ha nem állítom le, nem bírok majd ellenállni és ennek nem lesz jó vége, így hát finoman eltoltam magamtól. Oli értette a jelzést, ezért lejjebb húzta a pólómat és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Mikor sikerült kikászálódnunk az ágyból közösen csináltunk reggelit, ami gofri volt. Amikor elkészült a fincsiség leültünk az asztalhoz és elkezdtük enni.
- Szívem, van valami a szádon. – mosolygott rám huncutul és megcsókolt.
- Igen Szöszikém, a Te szád. – nyomtam egy puszit az arcára.
Evés után elmosogattunk, utána pedig ledőltem a kanapéra, Oli pedig a combomra hajtotta a fejét. Elkezdtem cirógatni a homlokát, amit, ha jól láttam rendkívül élvezett.
- Nem jössz el ma moziba? Te, srácok, MDC, én. – tette fel számomra váratlanul az ajánlatot.
- Óh… a húgom odavan az MDC-ért, csak úgy mint értetek. Ő is jöhet?
- Már hogyne jöhetne Édesem! – felült és megcsókolt, én pedig viszonoztam. Annyira szeretem ahogy csókol, és Őt is. Senkihez sem fogható.
- Akkor indulhatunk? Nem sokára kezdődik a film, és a Húgodért is el kell ugranunk. – szólalt meg Szöszi a csók után. Felálltam a kanapéról és felvettem a cipőmet, nem sokkal utána már kocsiban is ültünk. Amíg Olivér vezetett én felhívtam Ildit, hogy lenne-e kedve eljönni velünk egy filmre.
- Szia Drága! Lenne kedved eljönni velünk (Oli, Ya Ou, Bence, Peti, Miki és a többiek) mozizni?
- Ezt most komolyan mondod?! 1-kor végzek a suliban, egy órám van még. Elmegyek nagyon szívesen! Istenem Lili annyira imádlak! – örvendezett Ildi.
- Akkor nemsokára anyunál vagyunk. Szeretlek! – ezzel leraktam a telefont.
Néhány perc múlva ott voltunk Ildinél. Szépen fel volt öltözve és már indulásra készen állt. Szaladt is a kocsihoz, nekünk pedig ki sem kellett szállnunk. Beült a kocsiba, ezzel pedig Oli beindította a motort. Az út közben Ildinek egész végig járt a szája, alig bírtam leállítani. De hadd beszéljen, úgy is ritkán van lehetőségünk egy ilyen találkozásra. Hamar célba értünk, mikor beléptünk az ajtón, Ildit elkapta a hév, nagy boci szemekkel nézte a helységet, ahol éppen Ő van. Úgy kellett rászólni, hogy jöjjön megvenni a jegyet. Mentünk a terem felé, szembe találkoztunk a többiekkel. Láttam Ildi arcán azt a mosolyt, az őszinte örömöt, rám is nagy hatással volt. Most már teljes volt a csapat. Mind a nyolcan beültünk a filmre, én természetesen Olivér mellett foglaltam helyet. A film közepe felé éreztem valamit a kezemen. Szöszi keze pihent az enyémen, olyan aranyos. Ránéztem, Ő pedig rám mosolygott.
Ildi szemszöge:
El sem hiszem, hogy Velük mehetek moziba. Olyan hihetetlen jó érzés. Egy helyes pasi mellé ültem. Barna haj, zöld szem és izmos test. Istenem! Nem bírok a filmre figyelni. Egész végig Őt néztem. Egyszer odapillantott rám, néztük egymást hosszú perceken át. Meg kell ismernem! A film után egymás mellett léptünk ki a teremből. Szerintem rákvörös voltam. Imádom ezt a srácot már most. Ami most történt, azt én sem hittem el.
- Szia. Ádám vagyok. – lépett oda hozzám. Hirtelen nem tudtam mit akarhat.
- Ömm… izé… – tűrtem a hajam a fülem mögé zavartságomban. – Szia, én Ildi. Hogy vagy?
- Most már jól. – nézett rám kacéran.
- Most már?! – ismételtem meg Őt. – Miért? Mi történt?
- Végre láthatlak fényben! – fogta meg izzadt kezeimet. Nagyon furcsán érintenek a dolgok, de mellette meg jól is esik. – Nem akarsz valamikor összefutni majd még velem?
- T-t-tessék?! Tényleg randira hívsz?! – csúszott ki a számból.
- Igen! Meg akarlak ismerni, kívülről, belülről. – nézett rám perverzen.
- Perverz disznó! – fúrtam fejem a vállába és átkaroltam. Kicsit előreszaladtunk… mindegy, lesz ami lesz.
- Nekem most mennem kell. Biztosan várnak a többiek. – búcsúztam el tőle.
- Rendben, szia. Várjunk! Kik azok a többiek? – vont kérdőre.
- A nővérem, a ByTheWay, és az MDC.
- Te velük jársz moziba? De jó neked! – mosolygott.
- Mint látod. De most mennem kell. – pusziltam meg és megkerestem a többieket. Meg is találtam őket, vagyis csak Lilit és Olivért, éppen egymást falták. Úgy látszik megvannak együtt és szeretik egymást. Olyan édesek. Velem szemben jött Vavra úr egy hamburgerrel a kezében. Rögtön rácuppantam.
- Nem adsz egy kicsit? – néztem boci szemekkel.
- Jól van, ez a tied lehet. – adott a kezembe egy zsemlét. Majd és sietve kerestem egy asztalt, hogy mielőbb megehessem ezt a drágát. Meg is találtam a „nekem valót”. Leültem és elkezdtem enni. Ezt a csodás pillanatot Lili zavarta meg. Leült mellém és nézte ahogy eszek.
- Bennytől loptad? – nevetett fel. – Amúgy hol voltál eddig?
- Nem loptam, adta. – néztem rá flegmán. – Egy fiúval „beszélgettem”. Nagyon aranyos. Ádámnak hívják és elhívott randizni.
- Már most? Ilyen hamar?- vonta fel szemöldökét a nővérem.
- Látod… de olyan helyes!- áradoztam róla.
- Szívem, az nem jelent semmit.
- Jó, de… - folytattam volna, de a telefonom rezgése megzavart. Ádám volt a kijelzőn. Boldogan vettem fel a telefont.
- Szia! – köszöntem neki.
- Szia! Ma mikor jó neked? Tudod, előbb beszéltünk.
- Nagyon hiányzom neked, most még itt vagyok, ma is jó lesz.
- Akkor okés ha találkozunk ugyanott? A folyosón.
- Rendben megyek, szia. – ezzel megszakítottam a vonalat. Olyan jó, újra láthatom. Belenéztem Lili szemébe és elkezdtem:
- Most megyek, szia. – felálltam és betoltam a széket.
- Hova mész? Az én felelősségem rád vigyázni. – vonta fel szemöldökét.
- Ádámhoz. Nagyon aranyos hidd már el. Vigyáz rám.
- Rendben, majd hívlak. – megölelt. Elindultam Ádám felé, meg is találtam ugyanott, a folyosón. Átkulcsoltam karjaimat a nyakán és megcsókoltam. Megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn, onnan pedig kimentünk a kijáraton. Ellátogattunk a fagyizóba, fizette is nekem. Leültünk egy padra és elkezdtük falni a fagyit (meg egymást).
- Gyönyörű vagy! – mosolygott rám. Megcsókoltam és magamhoz szorítottam. Sosem akarom elengedni, olyan rendes és jószívű, imádom. Felálltunk és megfogta a kezem, majd sétáltunk egy kicsit az utcában.
- Nem akarsz ma átjönni? Csak Te meg én. – nézett rám huncutul. Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak. Hisz a fiúk mind ugyanolyanok (tesó megállapítása). És ha ő is csak „azt” akar. Kockáztattam, ő nem hiszem, hogy olyan lenne így hát igent mondtam. Felsétáltunk Ádám lakásához. Kinyitotta az ajtót és hívott egy liftet. Miután felértünk, elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Megkínált rögtön üdítővel, és ha jól láttam magával is. Leültem a kanapéra ő pedig mellém. Karját átdobta a vállamon és magához szorított. Leraktam a poharat és az ölébe ültem. Elkezdett csókolgatni és simogatni. Levette a pulcsimat és egyre lejjebb vetkőztetett. Most már a képzeletre bízom a dolgokat. Megtörtént. Hülye voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése