2. rész
Kora reggel a telefonom csipogására keltem. 1 új üzenet. Megnéztem ki az aki engem ilyen korán keres. Mikor megláttam a kijelzőn az Ő nevét elmosolyodtam. És hogy mit írt? Az még jobban tetszett.
„Jó reggelt Szépségem! Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, csak szeretném, ha ma átjönnél hozzám… 2-kor neked jó? Puszillak ♥” – ez állt benne.
Nagyon jól esett, hogy írt. És, hogy Szépségemnek hív… Mi ütött belém? Megőrültem? – kavarogtak bennem a gondolatok. A gondolatmenetemet Ildi zavarta meg aki indulásra készen állt az ajtóban. Gyorsan visszaüzentem Olivérnek:
„Neked is jó reggelt! Jó kettőkor puszi” – idézem a gyors üzenetet.
Nagyon gyorsan, szinte kapkodva öltöztem át. Összepakoltam a szükséges cuccaimat. Bezártam a lakást és már kocsiban is ültünk. Nem sokára anyához értünk. Most valamiért gyorsabb és jobb volt az út. Viszont a gondolataimban még mindig a szőkeség járt. Kiszálltunk az autóból és szaladtunk anyuhoz. Szorosan megöleltük. Én már be sem mentem, siettem is haza, hogy mihamarabb láthassam Olivért. – hogy mi?! „Sietek, hogy láthassam Olivért?!” Ez komoly? Mi van velem? – járt az agyam. A hosszú út közben megcsörrent a telefonom. Olivér neve volt a kijelzőn, aminek nagyon megörültem.
- Szia! – szóltam bele a telefonba nagyon boldogan.
- Szia Szépségem! Akkor jó lesz biztos, ha kettőre megyek érted? – szólított becenevemen.
- Igen, tökéletes. – mosolyogtam.
- Rendben, akkor nem sokára találkozunk. Puszi! – köszönt el édesen, s közben megszakította a vonalat. Boldogan vezettem tovább, folyamatosan Szöszin járt az eszem. Valamit érzek iránta? – nem is folytattam tovább a kérdések sorát, úgysem érkezett volna válasz. Pár perc múlva már a lépcsőn felfelé jöttem. Nyitottam a házam ajtaját, s közben egy kéz átkarolt hátulról. Tudtam, hogy Olivér az. Megfordultam és apró csókokkal hintettem az arcát. Ez neki nem volt elég, nekidöntött az ajtónak és hevesen csókolni kezdett. Levegőhiány választott szét minket. Szóval folytattam az ajtóm kinyitását, közben pedig kérdeztem Tőle:
- És… hogy hogy jöttél? – kérdeztem mosolyogva.
- Hiányoztál! – nyögte ki, majd megpuszilta a nyakam.
Bementünk a lakásba, Oli rögtön leült a kanapéra és engem bámult. Észbe kaptam, hogy kérdeznem kéne valamit. – óh hogy én mekkora hülye vagyok!
- Kérsz valamit enni-inni? – kérdeztem Tőle.
- Ömm.. gyere! – hívott magához, pontosabban az ölébe, és elkezdett csókolgatni. – Szóval ezt kérem. – súgta fülembe kacéran amibe beleborzongtam.
- Rossz vagy Olivér! – anyáskodtam, közben a karom a vállán pihent. – Szóval kérsz valamit? – kérdeztem komolyan. Erre csak méregetni kezdett engem, és láttam a már szinte fekete szemében a tüzet.
- Egy pohár üdítőt. – váltott komolyabbra. Felálltam és öntöttem Neki narancslevet. Idehoztam neki az üdítőt, amit elég gyorsan megivott.
- Szomjas voltál? – kérdeztem Tőle a szám szélét beharapva, mélyen a szemébe nézve. Leültem mellé és elkezdtem gondolkozni a szokásos dolgokon. Mit akarok Tőle? Mi ütött belém? Miért nem tudok uralkodni magamon?
Olivér szemszöge:
Lili elvette teljesen az eszem, folyamatosan rá gondolok. Egyik lánynál sem éreztem ezt. Alig két napja, hogy ismerem és szinte az életem részévé vált. Nem tudnék nélküle élni. Azt hiszem beleszerettem. Ő más mint a többi. – gondolatmenetemet Ya Ou hívása szakította félbe.
- Szia Jajó bácsi. – köszöntem neki számára idegesítő módon.
- Ne hívj így! Tudod, hogy mennyire utálom. – „nyávogott” – Lassan haza kellene jönnöd, próbánk van.
- Hűha!! Mennek a dolgok ugye? – kiabált bele a telefonba Benny, aminek nem örültem, hisz olyan hangos volt, hogy az egész épület hallotta, nem hogy Lili.
- Benny, fejezd be! Otthon kapsz! – utasítottam. – A próba még várhat…
-…de a ti próbátok is! – fejezte be nem éppen nekem tetsző módon Benny.
- Na akkor várlak „titeket?” próbálni. – mondta lelkesen, kissé idióta módon Ya Ou.
- Rendben heló. – szakítottam meg a vonalat.
- Most mi van? – szorítottam magamhoz a kuncogó Szépséget. – Csak nem hallottál mindent, Szépség?
Lili szemszöge:
A hideg kirázott az utolsó szótól, és ahogy azzal a hanglejtéssel mondja… beleborzongok.
Olyan édes!
- De igen, mindent hallottam. – kuncogtam tovább, de már inkább nevettem. Oli halálra csikizett.
- Jössz velem a próbára? Az MDC-vel fogunk együtt próbálni. Benne vagy? – kérdezte tőlem mosolyogva.
- Mikor lesz? Szívesen elmegyek. – mondtam lelkesen.
- Most kellene indulni. – közölte velem, miközben Ő felállt a kanapéról és megigazította azt. Felpattantam a helyemről és gyorsan felvettem a cipőm. Vállamra kaptam a táskát és már mentünk is ki a házból. Bezártam az ajtót, addig Oli hívott egy liftet. Beszálltunk és az „út” közepe fele hallottam ahogy Oli telefonja megcsörren.
- Na jöttök már? – aggódott Maykee.
- Nyugi van. Nem rosszalkodunk. – válaszolta kacéran a Szöszi, s közben egy csókot adott az ajkamra.
- Jó vicc. – gúnyolódott. - Na gyertek, mert már… 13 percet késtetek.
- Rendben szia. – rakta le a telefont a Szőkeség.
Leértünk a lifttel és beszálltunk Olivér kocsijába. Egész úton beszélgettünk, ezért nagyon gyorsan elment az idő és a fiúkhoz is érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és kéz a kézben mentünk be a próbaterembe. Megálltunk az ajtó előtt és hallgattuk ahogy éneklik a Scream-et. Hiányérzetem volt. Nem élveztem annyira a dalt, mint a koncerten. Bekopogott Szöszi a szobába és beállt próbálni. Igen! Ez, inkább Ő hiányzott a dalból. Ismét a dal végéig velem szemezett. Egy óra múlva befejeződött a próba. Én lementem inni egy fröccsöt amíg a fiúk tárgyaltak.
Olivér szemszöge:
Örülök, hogy Lili eljött velem próbára. Szebbé tette azt az egy órát. Imádom ezt a lányt. Ő kell nekem, tudom!
- Szöszike min gondolkozik annyira? – szívta a vérem a kínai. – Csak nem Lilin jár az eszed?
- Ráhibáztál. De igen rá gondolok. Ő kell nekem, egész biztos.
- Hey barátom! Nagy szavak… - jött ide Boti. – Alig ismered.
- Jobban ismerem, mint ti azt tudjátok. – oktattam ki Botit és Ya Out.
- Tudjuk, hogy neki énekeltél! – szökdécselt ide Beni úr. – Látszik a szemedből öcskös. Már inkább rájuk hagytam. Nem volt kedvem ezen „vitázni”. Elköszöntem a srácoktól és mentem megkeresni az én Lilimet. Meg is találtam. Az italát iszogatta. Mikor megláttam, rögtön felé vettem az irányt és leültem mellé. Kezére ráraktam az enyémet és kis idő múlva összekulcsoltam az ujjainkat. Nem ellenkezett, csak közelebb húzta a székét hozzám és a vállamra hajtotta a fejét, amit egy apró csókkal hintettem.
- Megiszod? Nagyon sokat kaptam. – tolta elém italát, amit el is szürcsölgettem. Mikor végeztünk megint csak kéz a kézben sétálgattunk a városban. 5 óra fele felmentünk Lilihez és ott folytattuk a napot.
- Nem vagy éhes Nyuszifül? – kérdezte aranyos hangján.
- Nem szeretnék válaszolni. – húztam magamhoz és hevesen megcsókoltam. Levegőhiány miatt szétváltunk. Az Ő csókja más mint a többi lányé. Senkihez sem hasonlítható.
- Nálam maradsz estére? Nincs itthon Ági és… - kérdezte tőlem örömömre. - … szóval itt alszol?
- Ha szeretnéd… - nyomtam egy puszit a fejére. Elmentem fürdeni, addig Ő készített valami finomságot, amit ketten fogyasztottunk el. Este egymás mellett aludtunk, kéz a kézben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése