1. rész - Koncert, avagy a találkozás

Sziasztok! Ildivel meghoztuk az 1. részt! Reméljük elnyeri a tetszéseteket! ♥ kellemes olvasást. Sok puszi. Ildi & Lili


1. rész

Reggel korán kellett kelnem, mivel el kellett mennem Ildiért és nem szeretnék rohanni. Mikor sikerült kikászálódnom az ágyamból, a lehető leghalkabban, hogy még véletlenül se keltsem fel Ágit a fürdő felé vettem az irányt. Kezdtem valamit az összevissza álló hajammal, mert borzalmasan nézett ki. Egy kicsit sminkeltem.  Majd visszasétáltam a szobámba és kerestem valami ruhát. Nem akartam kiöltözni,  de mégsem teljesen hétköznapi akartam lenni, ezért egy fekete farmert választottam, egy egyszerű szürke pólóval és egy farmerdzsekivel. Szettemet egy keresztes nyaklánccal dobtam fel. Összepakoltam a cuccaimat és már indultam is a húgomhoz. Hosszú és unalmas volt az út, de kibírtam. Mikor megláttam anyuék házát, és anyát a teraszon, rögtön elfelejtettem minden bánatom. Leparkoltam és szaladtam is anyához, és szorosan megöleltem. Miután elengedett betessékelt a nappaliba. Újra kicsinek éreztem magam. 
- Lili! – csillant fel a húgom szeme, ami nem sokkal később könnybe lábadt. – Úgy hiányoztál.
- Szia Ildi! – öleltem meg. –Te is nekem!
- Kérsz enni, inni valamit? – kérdezte tőlem Édesanyám.
- Köszönöm, egy pohár üdítő jól esne.
Anya meghozta az italomat, amit nagyon gyorsan el is fogyasztottam.
- Akkor indulhatunk? – kérdeztem a testvéremet az órára pillantva.
- Persze! Alig várom, hogy lássam őket!
Anyutól elbúcsúztunk és már pattantunk is be a kocsiba. Ildi már izgatottan várta, hogy kiszálljunk. Amikor megérkeztünk a koncertre leparkoltam és szaladtunk – jobban mondva a húgom én meg utána – az első sorba. Pár perccel később már a színpadon tudhattuk a srácokat. Olyan ügyesek és tehetségesek… - gondolkodtam, bár én nem vagyok megszállott rajongó. Amikor a fiúk elkezdték a Scream-et énekelni – amit egyébként imádok – volt egy furcsa érzésem, mintha valaki nézne. Igazam volt, tényleg nézett valaki, olyasvalaki akire nem is számítottam. Felhajtottam a fejem és egy gyönyörű szempárral találkoztam. Olivéré volt  az, mintha nekem énekelne. Nem igazán értettem, de nem zavart, sőt, szerintem jól is esett. De pont rám néz? És az egész dal alatt le sem vette rólam a tekintetét. A koncert után előjöttek a telefonok és a kamerák, eltelt a közös képek készítésével egy bő fél óra. Mikor végeztünk mentünk ki a folyosón – vagyis csak akartunk – de egy kéz megfogta az enyémet és visszahúzott. Amikor megláttam ki az megdöbbenten álltam előtte.

- Várj! – szólt utánam az a bizonyos személy. Rákvörös arccal néztem szemeibe.
- Áhh!! Olivér! Úristen! – sikítozott a hugom örömében és döbbenetében egyaránt. – csinálhatok veled külön egy képet?
- Persze! – válaszolt kedvesen a Szöszi. Még mindig nem értettem miért jött utánunk, de mindegy. – Lefotóznál minket?
Nem válaszoltam csak átvettem a telefont és készítettem egy képet. Miután elkészült a „műalkotás” visszaadtam a telefont Ildinek, s közben azon járt az agyam, hogy Olivér mit akarhat.
- Egyébként mit szerettél volna? – kérdeztem a szőkeségtől kissé szerényen és félénken.
- Csak örülnék ha eljönnél velem vacsorázni. – mondta lazán, mosolyogva, és kivillantak a vámpírfogacskái amit úgy imádok. A mondat hallatára nem igazán hittem a fülemnek. Olivér meghívott randizni? Furcsa. – Akkor eljössz? – kérdezte tőlem kizökkentve a gondolataimból. Zavartságomban már nem is tudtam mit válaszoljak, hirtelen kijött egy hang a torkomon:
- Ömm.. izé.. igen, persze. – próbáltam higgadt maradni. Előre látom, nem lenne belőlem Oscar-díjas színésznő.
Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy már egy fél órája biztos a Szöszivel társalgok, és élvezem. Már a számát is megadta (te jó ég!! A számát is megadta?!) elmondtam neki, hogy hol lakom, mesélt magáról, én is ezt tettem kölcsönösen stb. Elég kínos volt a helyzet, hogy a hugom aki megszállott rajongó csak ott áll és hallgat.
… - Akkor 8-ra ott vagyok érted! – közölte Oli egy kacsintás kíséretében.
- Rendben várlak! – nyomtam egy puszit puha arcára, majd kiviharzottunk az épületből.
- Ez meg mi volt? – kérdezősködött Ildi. –Most komolyan randira mész vele? És megpusziltad? Tudod mit jelent ez?
- Jajj Ildi! – forgattam meg a szemeimet. – Semmi nincs és nem is lesz köztem és Ő közte. Egyszer már becsaptak, amúgy sem állok készen egy újabb kapcsolatra mégha Olivérről is van szó.
- Kicsit előre haladtál… én nem erre akartam kilyukadni, de neked csak ezen jár az eszed? Arra gondoltam, hogy ha randira hív csinosan kell felöltöznöd és neked nincs csini ruhád! – gúnyolt ki a tesóm.
Erre már nem szóltam semmit csak odasétáltam a kocsihoz és siettem haza. Levettem a cipőmet és a zuhany felé siettem. Közben Ildi keresett valami csinosat nekem. Mikor kijöttem a fürdőből tátott szájjal néztem a ruhákra.
- Te normális vagy? Ebben menjek el? Kint lesz a fél fenekem! – mondtam felháborodva.
- Na jó ez jobb. – mutatott egy másik szettet amibe rögtön beleszerettem. Olyan szép és visszafogott volt. Imádom! Felvettem és nem hittem a szememnek. Végre egy ruha ami jól áll! A tükörben méregettem magam, közben hallom, hogy valaki csenget. Tudtam, hogy Olivér lesz az, hisz pontban 8 óra volt. Ajtót nyitottam neki, egy óriási öleléssel és két cuppanóssal köszöntöttük egymást.
- Indulhatunk? – kérdezte egy félmosollyal az arcán. – Egyébként meg kell, hogy jegyezzem, gyönyörű vagy. – ölelt magához.
- Persze. – válaszoltam kérdésére. – Nekem pedig azt kell meg jegyeznem, hogy Ön is nagyon jól néz ki Patocska uram. – haraptam meg kacérkodva a szám szélét. Erre Ő ránézett az ajkaimra a vágytól fekete szemével. Elköszöntem a tesómtól és már indultunk is. A kocsiban be sem állt a szánk, csak mondtuk, mondtuk, mondtuk és mondtuk egymásnak a dolgokat. Egyszer csak arra eszmélek fel, hogy mennyire jól érzem magam Vele és, hogy most önmagam lehetek, nem úgy mint Ádámmal annó.  Mikor odaértünk leparkolt, és Ő nyitotta ki a kocsi ajtaját. Ezt csak egy kedves mosollyal köszöntem meg. Becsapta az autó ajtaját és bevezetett az étterembe, ahol egy kétszemélyes asztalt választott ki. Leültünk és a menüből választottunk kedvünkre valót. Már jött is a pincér és leadtuk (volna) a rendeléseket.
- Hmm… Patocska! Nagyon szexi barátnőd van! De már nem sokáig! Egy ilyennel mint te nem igazán lenne együtt szívesen, igaz szépség? – kacagott fel a pincér, s megtaperolta a fenekem.
- Mondd még egyszer! Vedd le róla a szemed de azonnal! –szorította ökölbe a kezét az asztalon. Hideg tenyerem az Ő kézfejére helyeztem.
- Nyugodj meg, hagyd rá! – szóltam neki kedvesen, mire Ő megfogta a kézfején pihenő kezemet.
- Jobb lesz ha megyünk… - jegyezte meg halkan a szőkeség, aki hirtelen felállt az asztaltól és húzott magával.
Mikor kiértünk az étteremből megállítottam. Szorosan megöleltem és vállára döntöttem a fejem, ezt Ő apró puszikkal díjazta.
- Mit képzel az a szemét? – tette fel a költői kérdést Olivér, akinek ismét ökölbe szorult a keze. De miért védett meg? Miért nem szólt semmit a „barátnőmre”? Miért ilyen kedves? – tettem fel magamnak sorjában a kérdéseket, közben csak álltunk egymás karjai közt. Mintha már ezer éve ismerném, pedig csak ma délután láttam először.
- Hazaviszlek! – törte meg Olivér a halálos csendet. Kinyitotta a kocsit és beültem. Most már feszült volt a légkör. Csend volt… Kínos csend, amit még kínosabb lett volna megtörni, szóval inkább nem szóltam semmit. Éreztem ahogy megrezzen a telefonom és láttam a kijelzőn Ildi nevét.
- Szia! – köszöntem a szokásosnál nyugodtabban.
- Szia, csak azért hívlak, hogy holnap kora reggel haza kéne engem vinned. Ne haragudj ha megzavartalak titeket. – közölte velem a dolgokat.
- Nem, dehogyis. Nem zavartál meg. Okés, holnap reggel otthon leszel ígérem! – tettem ígéretet Ildinek.
- Köszönöm, na leteszem szia! – szakította meg a vonalat a tesóm. Még egy ideig csendben kocsikázgattunk mire hazaértem. Kiszálltam a kocsiból és megköszöntem neki, hogy elhívott, még ha nem is sikerült olyan hűű de fényesre ez a randi. Két puszival búcsúzott. Amikor beértem a nappaliba Ildi két kíváncsian villogó szeme találkozott az enyémmel.
- Na mi történt? Hogy volt? Mesélj! – kérdezősködött lelkesen.
- Majd elmondom, most viszont aludjunk.  Menj el zuhanyozni. – átvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyamba. Folyamatosan Oli járt a fejemben, bárhogy is próbáltam nem sikerül másra gondolnom. Mi van velem?